Westwood ház

...

-Oké, ezzel most megnyugtattál.- Mosolyogtam rá. De ezzel nem fogja kikerülni, hogy ne segítsek neki. Ehhez ragaszkodom. Ezzel az egy mondatával pedig arról is biztosított, hogy nem a szüleivel él. Megkérdeztem volna, hogy milyen okból, de éltem, hogy olyasmi, ami elrontaná az eddigi jó hangulatot. És különben is, biztos voltam benne, hogy lesz még alkalmam megkérdezni. Kaptam egy elképesztő vigyort és puszit arcomra, aztán pedig elindultunk a kocsija felé. Kinyitotta nekem az ajtót én pedig beszálltam és elhelyezkedtem. Automatikusan nyúltam a biztonsági övért és kötöttem be magam. Figyeltem, ahogy magabiztos lépteivel megkerüli az autót, majd beül és elindítja a kocsit. Nem volt hosszú az út, pár perc. Mikor odaértünk vacakoltam egy sort az övvel aztán Dex segítségével kiszálltam.
-Szép ház!- Dicsértem meg és körbenéztem. Tényleg nagyon tetszett, voltak elképzeléseim, hogy belülről milyen, de majd kiderül. Mivel az autókázás miatt elengedte a kezemet bizonytalanul ám, de most én fogtam meg az övét. Hüvelykujjammal még meg is simítottam puha bőrét. Reméltem, hogy nem teszi fel a kérdést, mit szeretnél enni? Ha nem ad meg pár ételt amiből választhatok, akkor biztos, hogy azt mondom, Mindegy. Kicsit zavarban voltam, pedig szinte semmi okom nem volt rá.
-Ugye nincs macskád?- Kérdeztem meg szemeibe nézve. Nem vagyok rájuk allergiás, de nem szeretem őket. A macskák csak azért járnak az emberhez, hogy megetessük őket vagy hogy simogassuk. Semmi kedvesség, egyértelműen kutyapárti vagyok.

Megjegyzésén elvigyorodtam. Nem igazán szeretek arra gondolni mi is Ő. Nem arról van szó, hogy nem lenne csábító a tudat, hogy pont a kedvenc állatommá képes átváltozni, mindössze egyszerűbb úgy, hogy halandó emberként gondolok rá.
-Kár, szeretek lovagolni.- Mondtam el neki egy újabb jelentéktelen információt magamról. Mikor beértünk a házba kicsit hátramaradtam, hogy nyugodtan nézelődhessek. A cipőmet levettem és leraktam a cipőszekrényhez. Kicsit hűvös volt, főleg rövidnadrágban, de egyenlőre jólesett a kinti meleg után. Kaptam egy kérdést úgyhogy követtem és már mellette állva válaszoltam.
-Molto!- Egy évig tanultam olasz nyelvet, volt alkalmam megismerkedni a kultúrával és az ételekkel is. Nagyon ízlik az összes, úgyhogy ezzel nem lesz gond. Pár pillanatig az arcomat figyelte, aztán elállt az utamból és beengedett a konyhába. Háttal a pultnak támaszkodtam és ránéztem. Igazából nem tudtam mit hol találok és nem is fogok elkezdeni kutakodni. Még sosem láttam farkas alakban, azért bennem volt a kíváncsiság milyen lehet, de kitudja mit váltana ki belőle.
-Mit szólnál egy kis carbonarához? Van hozzá alapanyag?- Kérdeztem és közben végigpillantottam Dexen, röhejes vagyok. Míg hozzám nem ért eszembe sem jutott megérinteni. Most viszont minden megváltozott, legyőzve bátortalanságomat hozzáértem és csak még többet akartam belőle. Összeszorítottam ajkaimat és úgy figyeltem arcát.

-Rendben.-Mondtam nevetve, de természetesen nem gondoltam komolyan, hogy tényleg szeretnék egy pónit.
-Akkor jó.-Mosolyodtam el és végigkövettem szememmel ahogy közeledett hozzám. Meleg kezeit derekamra rakta és én élveztem ahogy hideg levegőtől hűtött testembe áramlott melege. Boldog mosoly játszadozott ajkaimon már azért is, mert ilyen közel volt hozzám. Az ráadás volt, hogy homlokát az enyémnek támasztotta. Egy ideig egymás szemébe néztünk, aztán kicsit félredöntötte fejét és megpuszilta ajkaimat. Enyhe szívdobogást kaptam. Vigyorogva engedett el és így legalább volt időm összekaparni magam. Hihetetlen volt ez az egész nap és nem hiszem el, tényleg sikerült neki, mindenről elterelte a figyelmemet. Egyik hajtincsemet félretűrtem arcomból és rámosolyogtam. Közben pedig azt figyeltem hogyan kezdi el melegíteni a vizet. Nagyon kíváncsi leszek mi lesz ennek a végeredménye.
-Adj egy kést és egy kis bacont.- Kértem mosolyogva, mert ha nem csinálok valamit, akkor egészen biztos, hogy nem tudnám magamat kontrollálni és egész nap Dex ajkain csüngenék. Hát igen, nem vagyok túl jóban a késsel, szinte minden második alkalommal vágom el magam, de reménykedtem benne, hogy ez kivétel lesz.

A hűtőben keresgélt egy ideig, aztán lerakta a pultra a bacont. Kiszedtem a csomagolásból és pont akkor tette le a vágódeszkát és a kést is. A kicsomagolt bacon a vágódeszkán végezte. Kezembe vettem a kést és apró kockákra kezdtem vagdosni.
-Megteszem amit tudok...-Mosolyodtam el féloldalasan, de halálosan komolyan gondoltam. Egészen jól ment, míg mögém nem lépett és át nem ölelte a derekam. A munkámra szegeződő pillantás és közelsége miatt kicsit elterelődött a figyelmem és a kés egy milliméterre suhant el az ujjamtól. Azt mondta nem bírja tovább nézni és kivette a kezemből a kést.
-Pedig nem vágtam le az ujjam.- Húztam el a számat, de rögtön mosolyogtam is. Mielőtt elkezdte volna kibújtam öleléséből és a mosogatóhoz mentem, ahol kerestem egy tiszta poharat és teleengedtem hideg vízzel. Felültem a pultra és lábamat lóbálva iszogattam a vízből. Lassan készen lett a darabolással. Még a szószt kell elkészíteni és nagyjából készen is leszünk. Épp ideje, megéheztem már csak a látványtól is. Lehuppantam eddigi helyemről és fogtam egy fakanalat, ami szem előtt volt. Megkevertem a tésztát, hogy ne álljon össze és mivel úgy ítéltem meg, hogy jó lesz elzártam a tűzhelyet. Igazából szűrőt nem láttam sehol, úgyhogy ezt rábíztam.
-Remélem te is éhes vagy és nem egyedül kell ennem.- Néztem szemébe.