Dexter Westwood

Név: Dexter Westwood
Becenév: Dex
Nem: férfi
Kor: 24 (17 évesen változott át először)
Születési hely, idő: Barcelona, 1987.03.11.
Faj: Vérfarkas


Jellem: Elég nyugodt vérmérsékletű gyerek vagyok illetve csk voltam úgy körülbelül az első átváltozásomig. Nehezen lehet kihozni a sodromból, viszont akkor nem árt vigyázni velem. Elég könnyen beilleszkedek bármilyen közösségbe na jó talán a vámpírok és a vadászok közé nem de emberi társaságba nem jelent problémát. Hűséges és megbízható a természetem a szüleimnek volt köszönhető hiszen így neveltek. Amint elköltöztem tőlük ezt a két-számomra bosszantó-tulajdonságomat is elhagytam. Szeretek egyedül lenni vagy kis társaságba. Úgy nekem sokkal egyszerűbb könyebben belátom a teret és a jelenlévők arcát.
Zenélek és sportolok. Már 10 éves korom óta gitározok és 14 éves koromban elkezdtem zongorázni is.
A természetem néha viszont változik. Ha átváltozom farkassá majd vissza emberré sokkal labilisabb vagyok és akkor is ha túl régen voltam farkas. Sokkal könyebben elborul az agyam és nehezebben lehet kezelni.

Kinézet: Világosbarna hajam van amit általában kicsit hosszabbra hagyok így a bundám is kicsit loncsosabb. A szemeim kékek. Ha visszaváltozok emberré akkor általában kicsit világosabb és minél messzebb kerülök az utolsó átváltozásomtól annál sötétebb kék lesz. Magas vagyok és a testemre odafigyelek. Nem akarok sörhasat ereszteni meg ilyenek. Elég sokat edzek. Futok, kondizok, vitorlázni is elszoktam menni néha szóval az izmaim elég jó állapotban vannak. Ha átváltozom farkassá akkor nem sok dolgot tarok meg magamból. Elvileg a bundám viharszürke amit egyébként nem igazán értek mert barna hajam van. A szemeimet viszont megtartom farkasként. Ugyanolyan kéket mint emberként , csak a lehető legvilágosabb árnyalatban.
Emberként adok a külsőmre. Elég dok márkás ruhám van amiket ugyan nem sokszor hordok mert ugyebár az átváltozás egy kicsit tönkreteszi a ruháimat. Egyébként viszonylag egyszerüen öltözöm. Kerülöm a feltünést. Farmer, póló és egy tornacipő.

Előtörténet: Szóval tudni szeretnéd a történetemet? Na jó mesélek, de ha röhögsz, köhögsz, köszörülöd a torkodat vagy közbeszólsz lehet, hogy megfoglak ütni mert Te kértél arra, hogy meséljek.
1986-ot írtunk amikor egy férfi és egy nő-történetesen az anyám és az apám-úgy döntöttek , hogy éppen itt az ideje, hogy megalkossák a Westwood család vagyonának örökösét. 9 hónappal késöbb napra pontosan megérkeztem én. Nem nem a gólya hozott, ha még ebben a hitben élsz én is felvilágosíthatlak, de szerintem a szüleidet vond kérdőre ha még ezt hiszed.
Innentől kezdve nekem nem sok beleszólásom volt a saját életembe. Most biztosan azt gondolod, hogy jajj még egy gazdaggyerek akit nem engedtek kibontakozni a szülei. Az én történetem is így indult, de amint nagykorú lettem a kezembe vettem az irányítást ne félj.
Születésem után a nagyszülők állandóan a nyakunkon lógtak, mert hogy milyen cuki vagyok és nem választhatja el őket senki az unokájuktól. Ezek anyukám szülei voltak. Apukám szülei azok voltak akik mindig elegánsan jelentek meg kizárólag az ünnepekkor és akkor ha meghívtuk őket. Ők visszafogottan szerettek szóval szinte sehogy. Legalábbis nem mutatták ki. Az apám kiskorom óta rövidpórázon tartott. Minden lépésemről tudott gyakorlatilag és nem engedte, hogy oda lépjek ahova Ő nem akarta. Jógyereknek neveltek és minden ellenszenvemet vissza tudtam fojtani egészen 17 éves koromig. Előttem állt volna még az egyetem és a fényes jövő. Amit ugyan nem én választottam, de azért elég tetszetős lett volna. A sors fintoraként kiderült, hogy vérfarkas vagyok. Benne van a génjeimben vagy mi. 17 évesen az első átváltozásom utolért. Nem tudtam visszafogni. Olyan érzés volt, mintha az összes csontom porrá tort volna és valami más, torz alakban összeforrt volna. Igazából pontosan ez történt.
A második illetve harmadik átváltozás már nem volt ennyire kiakasztó és drasztikus. Idővel ezt is meg lehet szokni főleg ha gyakran változik át valaki. És én elég gyakran megtettem. Volt benne valami amitől szabadnak érezhettem magamat. Valami amitől más lehettem. Amint 18 lettem kértem egy saját házat amit meg is kaptam és már költöztem is. Saját ház, saját élet. Elég kényelmesen be voltam biztosítva. Azt hittem ezek után móka és kacagás lesz az élet. Hát nem igazán. 20 éves voltam amikor először akadtam össze egy vámpír lánnyal aki majdnem megölt, csak én voltam az erősebb így meg tudtam ölni.

Szerintem egy párkapcsolat így nem igazán lenne kivitelezhető, hogy vérfarkas vagyok. Gondolom elég feltünő lenne, ha néhanapján hazaállítanék pucéron mert hát a ruháim valahol cafatokban hevernek. Így leglább megmaradtak nekem az egy éjszakás kalandok ami ugyan nem túl szép dolog de roppant praktikus legalábbis számomra. Úgyse nagyon hiszek a szerelemben. Szerintem nem lehet kedvelni senkit sem annyira, hogy még a halált is vállald érte. Egyébként is. Ha így tudnál valakit szeretni az gyengévé tenne. Lenne valaki akire azt tudnák mondani, hogy ha nem adod meg magad megöljük. Köszi ebből Én nem kérek.

És hogy miből élek meg? Pár vállalatot átvettem apámtól. Ne kérdezd , hogy pontosan mivel is foglalkozunk. 1. Ha megmondanám meg kellene hogy öljelek és 2.Én magam se nagyon tudom, mivel nekem nem kell bejárnom dolgozni, de nagyon jól keresek vele.