Carter Priot

Név: Carter Manuel Priot
Becenév: Carter, a Manuelt legszívesebben eltűntetném...
Nem: fiú
Kor: 22
Születési hely, idő: 1989. december. 25.
Faj: Vadász


Jellem:
Ártatlan bárány vagyok, nem teszek semmi rosszat, még senkit sem bántottam...Várjunk csak!! Kit is etetek ezzel?!
Én vagyok a legegoistább ember a világon. Meg persze a legbosszúállóbb is. Képes vagyok minden helyzetben önmagamat dicsőíteni legyen az egy rendezvény, vagy vacsora egy barátnővel, netalán egy családi ebéd.
Kiéhezett vagyok minden percben az italokra. Nincs olyan nap sem amikor nem innék meg egy pohárkával a kedvenc vodkámból.
DDe van itt valami. Profin bánok a fegyverekkel. Legyen kard, puska, esetleg egy pisztoly. A harcművészetekben is otthon vagyok, így a reflexeim kiválóra csiszolódtak az évek során.
Ez lennék én...röviden...aki ismer jól tudja, hogy gonosz is vagyok...főleg ha az ősellenségeimhez tartozik.

Kinézet: Van aki azt mondja, hogy édes vagyok. Pedig nincs semmi különös rajtam.
Fekete haj, csábos mosoly, elbűvolő tekintet, kidolgozott felső test. Nem értem, kiszoktam használni hogy bomlanak utánnam a csajok, de akkor sem értem őket.
Magasságommal megütöm a 180-at, nem vagyok kövér sem...megyek kondizni, meg futni, meg harcolni.
A hajam fekete, szeme is sötét...ezt imádnák rajtam?
Hát tessék itt vagyok.

Előtörténet:
Mint minden élet, úgy kezdődik, hogy megszülettem. És folytatódik, hogy imádtam a szüleimet akik felneveltek, és tanítottak...de nem így volt *visszateker mint egy filmben*
Nem kertelek...anyám bele halt a szülésbe. Így lett az, hogy csonka családban nőttem fel, és olyan vagyok amilyen. Szóval, apám nevelt fel, nevét nem muszáj tudni, mindig Curt-nek kellett szólítani, még nekem is.
12 éves koromig nem történt semmi. Apám akkor ment munkába amikor akart, és pedig otthon voltam, vagy az iskolában. Nem tanultam, egy pokolfajzat voltam, öntelt és egoista, még is a lányok kedvence.
Nem buktam meg. Felkerültem a gimnáziumba. Olyan volt mint vártam, mindenhol voltak klikkek...bekerültem az "imádunk téged" klubba és a "gazdag vagyok, utálom a gyökereket" klubba. Voltak barátaim nem is egy. Velük lógtam mindig, vagy mentünk edzésekre.
Igen egy kis kitérő: 9 éves koromban, rájöttem hogy tehetségem van a verekedéshez, hisz megvertem egy heted évest is. Így beiratkoztam az összes küzdősportra amire lehetett.
Azóta is űzöm.
Mikor már másodikba jártam, úgy a 12. csajt koptattam le magamról. Nem volt köztünk semmi, semmi több egy kis iszogatásnál, csóknál, és tapinál. A lányok akiket elhagytam már utáltak, de voltak többen akik még mindig a kegyeimbe akartak jutni.
Egy nap apám - vagy Curt, azt sem tudom, hogy mondjam. - beszélni akart velem. Kiterítette az eddig rejtegetett kártyáit. Beavatott abba, ami számomra csak mese volt, és csak röhögtem rajta.
A mese valahogy úgy szólt, hogy a Priot-ok már évtizedeke élnek, talán van már egy évszázada is. Öltek...vagyis vadásztak...vámpírra...esetenként farkasokra...vagyis mágikus lényekre. Végül rátért a lényegre, hogy ő is az, és én is az leszek ha gyakorolok. Nevetnem kellet. Először nem vettem komolyan..majd amikor mutatott egy eléggé poros könyvet, megértettem. A vérszívók embereket ölnek, és ellenségek a farkasokkal akik őket ölik. De közös ellenségük a vadász...vagyis mi.
Apám adott egy karót, minden eshetőségre.
Életem megváltozott. Végre igazi apa fia kapcsolatom lett a családom egyetlen ismert tagjával. Végül...meghalt. Rágyújtották a házat. Bent égett. Biztos voltam benne, hogy nem vámpír volt...inkább farkas...vagy valaki. Szerencsére a fészert elfelejtette eltávolítani, így megszereztem a tartalákokat: pénz, fegyverek, telefon, pár ruha. Ezek is azért voltak, mert el is költözhettünk volna ha baj van. Beköltöztem a kollégiumba. Volt olyan este, amikor rám támadtak egy egy randi után. Az életem nem volt valami nyugis az biztos. Végül leéretségiztem.
Kerestem egy házat amit bérelhetek, lett is egy szoba társam. Dawn-nakk hívják. Ha mondhatom úgy barátok vagyunk. Őt megtámadta egy vámpír, én őket ölöm. Tudja, hogy vadász vagyok...jól fogadta...kivéve azt, hogy a fegyvereket, karókat, szanaszét hagyom a lakásban. Ezért vannak kisebb-nagyobb összetűzéseink, de jól megvagyunk egymás mellett.
Csak, hogy perverz legyek, vannak elképzeléseim a kettőnk jövőjéről...mert egyszer szeretnék arra ébredni, hogy ő fekszik mellettem.
Na jó, ennyit a meséből, mennem kell valaki sikított...bár lehet, hogy csak Dawn ejtett el egy bögrét, jobb ha megnézem.
*kikapcsolja a kamerát, elmenti a videót, és lemegy megnézni a hang forrását*