Plaza Barcelona

Egy miniszoknyában és egy pánt nélküli fölsőben vártam az egyik vámpírra. Ma már úgy is megcsináltam mindent. Bementem dolgozni és kivételesen nem lógtam el. Na nem mintha akkor szándékosan csináltam volna csak egyszerűen kerülnöm kellett a lelepleződést. Szóval most is mint mindig egy sima emberek és mindenmások - kivéve a ténylegesen vadászok - számára láthatatlan karó volt a combomra erősítve, mind a kettőre. Vállamon a váll táskámmal, amiben ugyan csak fegyverek voltak. És az igazán nem elmondható rólam, hogy óvatlan lennék.
Egy kis idő múltán megláttam az emberemet, mármint a vámpíromat. Odasétáltam hozzá és a nyakába csókoltam hátulról. Undorító volt, de szükséges. S így kezdődött ez az egész, majd úgy ért véget, hogy megbeszéltük késő este találkozunk valahol. Ő gondolom azért akart estét, mert akkor könnyebben megölhet, körülbelül én is épp ezért akartam. Megcsókoltam - és kirázott tőle a hideg, de ezt persze nem mutattam ki - majd hagytam, hogy kimenjen az öltöző kabinból. Végül én is ezt tettem és így váltunk el. Majd felhívtam az egyik haveromat.
- Chris... hé Chris ez nem téves hívás! - szóltam rá arra aki egyáltalán nem a barátom csak ő intézi néhány ügyemet és nem egyszer mentettem meg az életét, persze ezt ő nem vallja be, de azért segít nekem. Egoista és beképzelt, de azért legalább arra jó, hogy innen kérjek tőle valamit. - Figyelj kellene a pénz... Nem, nem használlak ki szóval állj le! Nem tőled kell csak valahogy vedd rá a szüleimet, hogy küldjenek postán... Ahhoz neked nincs semmi közöd. - sziszegtem bele a telefonba. Most komolyan mért kell ennyit kérdezni? Utálatos egy alak. - Oké, kösz.
Ezzel letettem a telefont. Elvettem a ruhák közül pár kihívó darabot, de azért még keresgéltem. Próbáltam minnél jobbat találni az esti vadászatomra.

Szerencsére már találtam egy jó kivágott fölsőt. Elég mély, szinte már k**vás volt, de nekem tetszett. A célnak megfelelt és mivel azzal a vámpírral sem viselkedtem úgy eddig, mint valami ártatlan kis szüzike, így ez lesz a megfelelő. Tehát megfogtam és már fordultam is volna meg, mikor egy lány nekem jött. A cuccaim kicsúsztak a kezem közül, de gyorsan elkaptam, csak néhány esett a földre. Azokat meg felvettem.
- Nem baj. - Vontam vállatt és a hangom egy kicsit rosszkedvű volt. Bár mondjuk kinek ne lenne, ha egyszer épp az előbb az ellenségével volt együtt? Ráadásul csak azért, hogy majd megölje, de az előzményeket mindig utáltam. Hozzám érnek és legszívesen itt, mindenki előtt beledöfnék a szívébe egy karót vagy legalábbis megverném. Csak a végét szeretem jobban, mikor már egy gyilkossal kevesebb lesz. Az a vámpír meg egyébként is valamilyen strici-nek vagy nem tudom minek nézett ki. Sőt, tuti, hogy az és fogadjunk majd engem is felakar használni, csak hát gondolom érzi rajtam, hogy boszi vagyok. Egy boszorkánynak meg ki ne örülne? Minden vámpírnak jól jön egy-kettő, mert hát valamilyen képesség birtokában van, ami lehet még a hasznukra is válhat.
Miközben megjött az itt dolgozó emberke és odaadta a lánynak a ruhákat amik leestek, megtudtam, a nevét is annak aki nekem jött. Annak pedig örültem, hogy nem vámpír vagy vérfarkas, bár mondjuk most úgy is kedvem lenne megölni egyet-kettőt. Kivéve egy vérfarkast, bár mondjuk amilyen lelki állapotban vagyok talán mág őt is. Igaz, hogy ezt csak gondolom és igazából nem tenném meg. Először is mert szükségem van rá, másodszor meg mert nem szeretek senkit sem kihasználni, legyen az bármilyen lény.
- Lili. - mutatkoztam be én is, csak az egyik becenevemen, pontosabban az anyukám nevén. Lehet, hogy Dawn vagy kicsoda ember, de attól még nincs okom rá, hogy már is megbízzak benne vagy valami. És nem szeretném, hogy mindenki tudja a nevemet. Végül is kitudja, lehet hogy ő ismer vérfarkast vagy vámpírt aminek meg nem lenne jó vége.
Aztán odamentem a pulthoz vagy mihez és beálltam a sorba. Nem tűnt valami rövidnek, így egy ideig még állhatok. Eközben pedig a telefonom is megcsörrent... Komolyan mondom egyszer a földhöz fogom vágni. Végül is csináltam már ilyet, csak az a baj, hogy még nem kaptam meg a pénzt és spórolnom kell. Hála az én okos eszemnek és az összes pénzemet egy titkos szolgálati, felturbózott autóra költöttem. De mindegy, legalább az, hogy a bárban dolgozok pultosként hoz egy kis pénzt... Tényleg, most tovább maradtam, úgyhogy kérni fogok Bentől fizetésemelést, mert akarom már azt az új telefont. Az meg jól van, hogy legutóbb nála aludtam... De attól még saját ház is kéne meg minden. Mivel sajnos egy csomó mindent el kell, majd intéznem.
Ám egy-két másodperc elteltével megnéztem, hogy ki hív. Valaki aki a bárban dolgozik. Felvettem, beszéltem vele egy rövidet, majd letettem. Azt akarja, hogy menjek be... Szuper.

A telefon beszélgetés után már nyúltam volna a cuccaimért mikor észrevettem, hogy valaki másé van ott. Remek. Hátrafordultam és megkérdeztem az egyik nőt, hogy ki volt, mire az Dawn-ra mutatott. És ha most ember ellenes lennék és én hinném magamat a megváltónak akkor azt mondanám, hogy... "Istenem az emberek milyen figyelmetlenek!" De mivel nem vagyok olyan, ezért nem gondolok ilyenekre.
Felkaptam a szatyrot és odamentem a lányhoz. Marhára nem voltam jó kedvemben ezért nem akartam vele kedveskedni sem. Ő és még kitudja hány ember életét mentem meg azzal, hogy vámpírokat gyilkolok, valamikor vérfarkasokat is, de azokat ritkábban, bizonyos okok miatt. Meg a vérszívókból amúgy is több van.
- Az én ruháimat vetted el. - közöltem vele. Mindenféle bocs, vagy mosolygás nélkül. És mondom: nincs kedvem jópofizni. Egyébként is, aki azt hiszi, hogy csak a vérfarkasokkal és vámpírokkal vagyok kevésbé kedves az nagyot téved. Ahhoz, hogy mindenki kegyetlennek vagy ilyesmiknek tartson, az emberekkel is így kell viselkednem. Ez a logikus.
Dawn felényújtottam a szatyrot, majd ha ő is oda adta elvettem tőle.
- Legközelebb jobban figyelj! - tanácsoltam neki savanyúan mosolyogva. Ha mindig ilyen figyelmetlen, csoda hogy él. Elég csak rossz helyre menni rossz időben és máris egy "démonnak" a vacsija lesz. Nem szabadna az embereknek ennyire óvatlannak lennie. Az igaz, hogyha tudnának a természetfeletti lényekről akkor lehet jobban figyelnének, de nem az én feladatom felvilágosítani őket, meg egyébként is jobb így. Aki tud, az máris célponttá válik. Egy csomó vadász mindig mindent azzal ront el, hogy túl feltűnően figyelik a többi lényt, túl gyorsan támadnak, és nyilvánosan, ami nagy hiba. Ezzel könnyen fel keltik a vámpírok figyelmét, akik pedig védik magukat. Persze, egyszer én ezt direkt csináltam egy "démon" bárban, de csakhogy teszteljem a képességemet, ami ugyan eléggé nagy őrültség, de élek, és ez a lényeg.
A ruhák átcserélése után már mentem is volna el, de inkább úgy döntöttem, hogy megvárom Dawn-t, nehogy véletlenül egy vámpír karmai közé kerüljön. Igaz nem tudhatom, hogy bízhatok-e benne, sőt nem is bízhatok, de mivel ember, ezért nem hagyhatom, hogy miattam halljon meg.
- Ha máskor is ilyen figyelmetlen vagy, simán meghalhatsz. Elrabol egy idegen, vagy megvernek, megölhetnek. Elég valakit felidegesíteni vagy rossz helyen lenni, rossz időben. - oktattam ki, minden udvariasságot mellőzve, majd mivel úgy gondoltam ez pont elég lesz, úgy sem érzem, hogy vámpír lenne a közelben, elindultam.

A beképzeltség már egeket ver, igaz hogy én voltam az úgymond "gonosz," és ő nem tud semmit rólam. Ráadásul talán még meg is érteném amit mond, ha meglátta volna az elvarázsolt karókat amit csak vadászok láthatnak, de mivel ő nem látta, ezért is egyértelmű, hogy csak egy sima ember.
Kiderült közben, hogy Dawn 20 éves, ami nem jelent semmit. Egy évvel fiatalabb vagyok nála, de annál ezerszer erősebb, plusz lehet az előző pár éveiben jól meg volt nélkülem, mert gondlom errefelé is kószálnak hozzám hasonló vadászok, de most, hogy itt vagyok, egyáltalán nincs meg jól. Ha elmennék örökre erról a helyről, máris minden rosszabb lenne, és nem a saját magam fényezése miatt mondom ezt. Igazából, ha nem lenne a képességem akkor nem is érnék ennyit, csak nagyon keveset. Talán ezért is örülök az adományoknak, amit a vérszerinti szüleimnek köszönhetek, akikről a mai napig nem tudok semmit. Meghaltak? Vagy csak eldobtak maguktól? Őszintén nem érdekel, így hozta a sors, már jó ideje elfogadtam, sőt gondolkkodni sem volt rá időm, túl sok minden vett és vesz körül.
És Dawn farkasszemet nézett a halállal? Lehet, hogy igazat mond, de mivel szokásom nem hinni szinte senkinek, ezért most sem fogok. Plusz nem állok le valakivel ezen vitatkozni meg bosszankodni. Ha tud valamit a természetfölöttiről akkor sem volt sosem abban a veszélyben, mint a vadászok, akik nap, mint nap vívják ki maguk ellen a sorsot. Az emberek csupán azért lehetnek veszélyeztetebbek, mert nincsenek felkészülve az esetleges támadásokra.
- Talán csak, mert megvédtek. Ezért van a titkos szolgálat, a rendőrség, viszont te semmit sem tudsz rólam, ezzel ellentétben nekem fél órámba se telne és szinte mindent megtudnék rólad. Egymagadban meg semmit sem érsz, nem tudod megvédeni magadat. - jegyeztem. Hangom rideg és egy leheletnyit gúnyos volt. Igaz, hogy az embereket inkább a vadászok védik meg, bár az én családom már beállt rendőrnek, és a kapcsolatai miatt is tudna megszerezni néhány információt, de a lényeg az, hogyha rajta múlna, lehet már rég halott lenne. Kivéve persze, ha van olyan szerencsés és mégis túléli. Esetleg annyira hisz a vámpír históriákban, hogy mindig tart magánál karót, vagy nem merészkedik az erdőbe valamilyen oknál fogva.
Viszont ennél tovább nem tartottam érdemesnek a beszélgetést, de mivel épp ugyanarra megyünk, ezért sétáltam mellette, de mégis egy kicsit elől. Igazság szerint nem akartam ilyen gonosz és barátságtalan lenni, de már a Ben-es eset miatt is kezdett egyre jobban eltűnni a jóhírem, amit ideje vissza szerezni. Mert hát senki se higyje azt, hogy én kedves vagyok vagy van bennem bármi jó, egy csepp könyörület is!

Elmondtam neki amit gondolok, de úgy tűnik nem nagyon figyelt rám, ami nagy baj. Lehet azt hiszi, hogy csak egy dilinyós idegesítő, gúnyos és kiállhatatlan lány vagyok, de mégis igazat mondtam. A világon szinte mindenhol vannak vadászok még ha nem is hiszi, és pont ezért tudom mit beszélek. Anyának és apának rengetek kapcsolata van, amik különböző kontintenseken, országokon vannak. Talán azt hiszi bármikor is egyedül volt? Mert akkor nagyot téved. Vagy úgy gondolja, hogy csak mert egyszer valamit megúszott ezért már mindig boldogulni fog? Mert szerintem ez butaság. Sok ember úszik meg életveszélyes dolgokat, sok emberből lesz úgy vadász, hogy éppen megúszott valamit, de ettől még egyedül nem boldogul. Ha senki se gyilkolna vámpírokat akkor sokkal többen lennének és sokkal kevesebb lett volna annak a valószínűsége, hogy bármit is megúsz. Ám lehet, sőt szinte teljesen biztos, hogy valamilyen ember általi támadásra gondolt, de annál is szinte ugyanaz. Csak azok sokkal veszélytelenebb, hisz nem kérdés melyik az erősebb. A vámpír bűnőző vagy az ember? Egyértelműen a démon, mindig is az volt, mert nem mindenki tudja, hogy kell őket megölni, vagy nem mindenki tudja, hogy melyik hiedelem az igaz. Mint például: fokhagyma, karó, szentelt víz és egyebek. Ezek vajon igazak? Mindig ez a kérdés, és nem mindenki tudja rá a választ, ami nagyon nagy hátrány. Ha mondjuk egy ember meglocsolja a vámpírt szentelt vízzel, az csak kiröhögné és megölné. Ezért is fontos, hogy néhányan tisztában legyenek az ilyen dolgokkal.
Miután végig mondtam amit mondtam Dawn gúnyos hangjára lettem figyelmes, de nagyon nem izgatott. Már megszoktam, hogy a többség rosszakat gondol rólam, és ugyan ezt az elején elég rosszul viseltem, hogy én vagyok a szörny, a gonosz, a hárpia, mikor csak így próbálom védeni az embereket. Rossz, kegyetlen hírnevet szerzek magamnak és ezáltal a démonok is félni fognak, és ha félnek akkor könnyebb megölni őket, vagy ha alábecsülnek akkor is. S ehhez még hozzá társul, hogy szinte mindenkinek más névvel mutatkozok be, így nehezebb megmondani ki vagyok.
Látom, hogy megy taxit fogni, ezért még mondok neki pár szót.
- Játszhatod bármennyire is a gúnyost, gyenge vagy. És a gyengék sosem győznek, főleg ha mások nem pátyolgatják többet. Nem kell megjegyezned, mert még csak felfogni sem vagy képes amit mondok. - mondtam neki és ezzel befejeztem a kioktatását.
A fekete, ultra sötétíttett autómhoz léptem amit még a kormány fejlesztett ki, a titkos szolgálat, és ami miatt lett olyan kevés pénzem. Úgyhogy beültem az autóba, becsuktam az ajtaját és elhajtottam.