Charlotte Moore

Charlotte Moore



Név:Charlotte Moore
Becenév:Char
Nem: nő
Kor:22
Születési hely, idő:Barcelona, 1989.06.15
Faj:ember

Jellem: Sosem próbáltam másnak látszani, én olyan vagyok, hogy általában mindig önmagamat adom, minden helyzetben. Tehát azt sem tagadom, hogy van egy-két hibám, de ez úgy gondolom, hogy természetes, mivel minden embernek vannak hibái, mint nekem. Szeretek új embereket megismerni, ebből ki is lehet következtetni, hogy van egy pár barátom, de úgy igazából, csak egy pár közölük aki őszintén a barátom. Általában kedves vagyok másokhoz, de ez persze attól is függ, hogy állnak hozzám. Akik fontosak az számomra azokat igyekszek megvédeni, habár ez nem mindig sikerül mivel én csak egy egyszerű ember vagyok. Igyekszek sok időt társaságban tölteni, és a családommal. És most jönnek a hibáim! Nem tartom magam valami szerencsés embernek. Elég sűrűn történnek velem szerencsétlenségek, habár ez abból is adódhat, hogy csak simán béna vagyok, csak ezt nem vallom be magamnak. Néha elég bunkó is tudok lenni, ami még egy nem elég szerencsés dolog. Jól tudok hazudni, amit nem nagyon szoktam kihasználni, habár néha-néha azért bevetem.

Kinézet: Kinézet, hát jó kérdés. Nem igazán tartom magam szépnek. Persze van önbizalmam, és azért tényleg elhiszem, hogy szép vagyok, de úgy gondolom, hogy nálam vannak sokkal szebb lányok. Hosszú barna hajam van amit rendszerint kibontva hordok, és csak ritkán fogom össze, ez attól függ milyen a kedvem. Szoktam egyenesen, és göndören is hordani. Szemeim barnák. Magasságom kb. 169, de ebben nem vagyok biztos, úgy hogy nem számítok olyan mininek. Olyan átlagos a testmagasságom. Hogy hány kiló vagyok? Szerintem olyan 55 körül lehetek, de nem szeretek mérlegre állni, úgy hogy ezt így nehéz megmondanom. Szeretek sportolni járni, hogy tartsam alakomat, és sportolás alatt pedig a futást értem, vagy a röplabdázást. Minden nap szoktam magamat sminkelni, alapjáraton nem is szoktam úgy kilépni az utcára, hogy ne legyen rajtam. De amúgy nem szoktam túlzásba vinni a sminket. Egy kis alapozó, szemceruza, stb. Az öltözködésemmel kapcsolatban, szeretem a tornacipőket, így általában azt szoktam hordani, de néha ráveszem magamat, és felveszek egy magassarkút. Inkább farmert szeretek hordani, és az egyszerűbb felsőket. Ja meg a bőrkabátom, amiről nem tudnék sose lemondani. Különlegesebb alkalmakkor szeretek kiöltözni, de viszont olyankor jöhet a miniruha, és a feltűnő sminkek.

Előtörténet: Miután megszületett az én drága bátyám, utána úgy két évvel arra gondoltak, hogy most már igazán jó lenne ha gyarapítanák a családot még egy gyerekkel. Lányt akartam, ami sikerült is, hisz megszülettem én Charlotte Moore. Egy nyári napon, itt Barcelona-ban. Csak hogy azért mégsem volt annyira felhőtlen a boldogság a családban. Anyám majdnem elvérzett, de viszonylag szerencséje volt, és még időben elállították a vérzést, habár utána még vagy 1 hónapig benn kellett maradnia a kórházba. Én addig nagymamám gondjaira voltam bízva, mivel apám dolgozott, és nem tudott volna rólam gondoskodni. Aztán miután anyám kijött a kórházból minden mehetett úgy ahogy menni kell, és elkezdtük élni az átlagos családok életét. Habár az nem tudom mennyi átlagos, hogy apám általában napjait inkább a munka helyén töltötte mint itthon, és a végén már alig láttam. Ja meg, hogy eléggé gazdagok voltunk. A szüleim ezeknek következtében nem voltak sokáig együtt, így mikor 2 éves voltam elváltak. Ez engem nem viselt meg mert ugye még nagyon kicsit voltam, és így még a veszekedéseikre sem nagyon emlékszek. Apám elköltözött tőlünk válás után, de nem hanyagolt el minket, szinte minden 2. nap jött hozzánk meglátogatni. A következő éveim egész jól teltek. Éltem az önfeledt gyermekkort. Akkor még nem gondoltam arra, hogy milyen is felnőttnek lenni. Fontos esemény egészen addig nem történt velem míg nem töltöttem be a 6. életévemet. Akkor igazából csak annyi történt, hogy elkezdtem az iskolát. Hurrá! Persze az első egy-két év után már nem voltam olyan lelkes mint még az elején, de azért próbáltam jó tanuló lenni, ami viszonylag sikerült is, és tudtam tartani a 4-es átlagot. Persze azért a suli végére, volt egy-két tantárgy amiből igen csak rontottam, és hármas lettem, de mindegy is, hisz túléltem az általánost. Aztán kezdtem a középiskolát. Itt jobban elkezdtem barátkozni az emberekkel, és már egészen jó kis baráti társaságot alakítottam ki magam köré. Sosem tartoztam a népszerűek közé, még csak tartozni sem akartam hozzájuk. Inkább hagytam, had csinálják a botrányok sorát. Én inkább kimaradtam ebből, amit nem is nagyon bánok. De sajnos persze sikeresen belém tudtak kötni, hisz nagy balszerencsémre, megtetszettem az iskola legjobb pasijának. Nem tagadom, hogy nekem is eléggé bejött a srác, de inkább távol tartottam magam tőle. Aztán végül még is beleegyeztem, és elkezdtem vele randizni, és ahogy telt az idő úgy is jöttünk össze. Persze a népszerűek bandavezére ezt nem nézte jól szemmel, és megpróbált ott kiszűrni velem ahol csak tudott. Minden erőmmel megpróbáltam tűrni, ami sikerült is, úgy fél évig. Chris volt az én gimis szerelmem, akivel a szüzességemet vesztettem el. Aztán amint letelt a fél év, szakítottam vele. Kellett egy kis idő míg túl tettem magamat rajta, ami hála az égnek hamar sikerült is, habár Chris megpróbált meggyőzni, hogy kezdjük elölről, de nem. Aztán miután kihevert, újból elkezdett csajozni, de ez engem már nem zavart annyira. Gimis éveim alatt halt meg anyukám. Ez egy fájó pont a számomra. Megölte az akkori pasija, mert rájött, hogy anyám megcsalta őt. Elvágta a nyakát a konyhába. Én találtam rá holtan. Szinte az egész konyha anyám vérével volt tele. Még máig ott van az emlékeimben az a sok vér, anyám, minden. Még a vér illatára is emlékszek ami a házban terjengett. Akkor voltam 18. Nagyon nehezen dolgoztam ezt fel, majdnem 1 év kellett hozzá. A férfit börtönbe zárták 15 évre ha jól tudom. Elköltöztem onnan, és vettem magamnak egy házat, ahol most jelenleg is egyedül élek. Párkapcsolatokba nem nagyon kezdek bele, max. ilyen egy éjszakás kalandokba. Most nem hiszem, hogy bárkivel is hosszabb távra tudnék tervezni. Habár lehet, hogy rám talál a mindent elsöprő szerelem, aztán erről máshogy fogok gondolni, de nem hiszem, hogy ez egyhamar bekövetkezne. Inkább megpróbálom élvezni az életet amíg még lehet. Bulizni járok, barátokkal vagyok stb.