Casa Bonita - bár

Hallgattam, hogy mit mond a szépfiú démon, és az ajkaimat egy gúnyos ó-ra húztam.
- Ó - mondtam, és a hangomból kihallatszott egy csöppnyi irónia. Tudtam, hogy nem kéne felidegesítenem egy gyilkost aki egyben a főnököm is, de ahhoz nem volt elég önuralmam. Mindig is ilyen voltam, de csak azért, mert így neveltek. Ha valaki elég határozott az egyszer úgy is eléri azt amit akar, ha meg nem... hát így járt.
Tovább hallgattam a vérfarkast, aki elkezdett nekem mindenféle szabályokat felállítani. Alig bírtam szóhoz jutni, ami nem tetszett. Feltesz egy kérdést és meg sem várja, hogy válaszoljak. Bunkó, de bírom egy kicsit a stílusát, amit nehéz beismerni. Azt viszont furcsáltam, hogy megtiltja az öldöklést, ugyan is ő maga egy kegyetlen gyilkos. De mondjuk egy kicsit logikus is, szeretne pénzt is keresni és inkább máshol gyilkol, mondjuk az erdőben az erdei túristákat. Ez egy kicsit képmutató egy dolog.
Amikor pedig közel hajolt hozzám megnyaltam az ajkaimat és egy félmosolyra húztam a számat.
- Wáó, egy gyilkos, aki megtiltja a gyilkolást. - jegyeztem meg gúnyosan és elmosolyodtam mikor távolabb hajolt tőlem.
- Amúgy meg honnan gondolod, hogy vadász vagyok? - Húztem fel a szemöldökömet. - Lehettem volna egy átlagos ember is akit épp most ijesztesz halálra a dumáddal. Jaj, nem, te inkább az erdőben szoktál gyilkolni, vagy keresel egy jobb helyet? - Folytattam vele az eszmecserét. Sosem voltam az a behízelgő tipus, aki minden egyes emberrel elkezd kedveskedni és nyalizni, szóval ezt senki se várja el tőlem, még a leendő főnököm se.
- És nem, a gyilkost én meggyilkolom. Te most megúsztad, de a többi nem fogja. Ez a feladatom. - feleltem neki keményen. Egyébként nem éreztem úgy, hogy bármit megtehetek, egyszerűen csak megakartam védeni a várost.
- Jah, majd elfelejtettem. - Jutott hirtelen eszembe valami. Még el sem mondtam, hogy ki vagyok, tehát ideje megtudnia, ha már úgy is olyan kíváncsi rá.
Közel hajoltam hozzá és kimondtam.
- Boszorkány vagyok. - mondtam halkabban, de határozottan, és ezzel vissza is hajoltam, majd vártam, hogy ez milyen hatást gyakorol rá. Többet nem akartam mondani, mert inkább megvártam míg ő beszél, viszont az állás még mindig kellett nekem. Erre a helyre meg tuti, hogy járnak vámpírok. A vérfarkasokat meg, majd az erdőben keresem. - Megegyeztünk? - kérdeztem gyorsan, felhúzott szemöldökkel.

Türelmesen hallgattam, hogy mit mond a srác, már ha ez rólam elmondható és mikor meghallottam az első mondatát, majd nem el is hittem, de... Csináltak már velem ilyet, és jól át is vertek, amit nem szeretek, ezért Benjaminnek sem hittem el, hogy nem gyilkos. Sokan vannak akik csak menteni próbáljak a bőrüket és nem merik nyíltan vállalni.
- Persze. - jegyeztem meg gúnyosan s a hangomból kihallatszott az, hogy egy szavát sem hiszem el. Bár kicsit láttam rajta, hogy idegesítem, de annyi baj legyen.
- Tudod én csak elmondom azt amit gondolok a fajtádról, és nem szokásom nyalizni. - Villantottam rá egy ijesztő mosolyt.
- Ha elfelejtetted volna... - kezdtem mondani. - lány vagyok, és egy lánynak nem tetszhet egy vámpír? és ezért nem nézheti csak ha megakarja ölni? - Húztam fel a szemöldökömet és rámutattam eme egyszerű tényre. - Ez egy bár, ha elfelejtetted volna. - tettem még hozzá és láttam, hogy a vámpír feláll és kéri a számlát. Remek. Hála ennek az idiótának elszalasztom a vámpírt.
- Nem mondom meg. - Feleltem egyszerűen miközben a vámpírt figyeltem. Sosem szoktam hamar megbízni másokban, ezért sem árultam el a képességemet, ugyan is az hatalom. Könnyebben lehet tudni, hogy mire számítson, míg így nem, és nekem pont ez a célom.
Hirtelen éreztem, hogy megfogja a kezemet mire csak felhúztam a szemöldökömet. Őszintén szólva, tetszett nekem a srác csak az a vérvonal... kiráz tőle a hideg, hogy mennyit gyilkolhatott, az ilyenekkel pedig nem akarok kedves lenni. Viszont még is hagytam, hogy a sarokhoz vezessen. Hallgattam, hogy mit mond, közben fenyegetően a vámpírra néztem, ezzel jelezve 'megtalálom'. Utána pedig a kezemet Benjamin vállára tettem, beteges egy dolog, hogy jól esett, de mindegy.
- Tartsd a távolságot! - Toltam el magamtól, majd vallat vontam, miközben ellöktem magamat a faltól. - Most mar mindegy, elmenekült. Amúgy nem is tudtam... már ilyen kis puszipajtások lettetek a vámpírokkal? - kérdeztem gúnyosan mosolyogva.
- Mért ölném meg a főnökömet, ha ő adja a pénzt? - Húztam fel a szemöldökömet értetlenül. - Egyébként meg, én csak az embereket védem. De jól van, csak azután kapom el a vámpírt miután fizetett. - mondtam és ezen majd hogy nem felröhögtem, de ez szerencsére nem látszott meg az arcomon.
- Amúgy nem is tudtam, hogy ilyen félénk vagy, ennél azért bátrabbnak gondoltalak. - Jegyeztem meg, mivel most nagyot csalódtam. Mást hittem róla, de most már lényegtelen, amúgy is vérfarkas. Én pedig nem akarom a fajtájukat megismerni, főleg ha az csak a látszat.

//Részemről Vége//