Főtér

Szeretek jótékonykodni, na de ennyire? Most éppen itt feszítek Goofy jelmezben, várva, hogy megérkezzen az árvaház busza. Finanszíroztam nekik egy napot a vidámparkban, most pedig itt várom őket. Mindegyikőjük kap egy Goofys füzetet és nyalókát. Nem az a célom, hogy elrontsam a fogaikat, de hagy legyen nekik is egy jó napjuk. A vezetővel pedig lebeszéltem, hogy pénzzel is támogatom őket, nem sokkal, de több mint a semmi. Még nem jött meg a busz, szóval ott álltam az emberek pillantásainak céltüzében. Mindenki bámult én meg a tér közepén tébláboltam. Azt hittem ennél nem lehet rosszabb, de kaptam egy sms-t, hogy a busz, amivel jönnek lerobbant, így késnek 1 órát.
-Remek.-Adtam hangot nem tetszésemnek. Majd belesültem a jelmezbe, úgyhogy odasétáltam a szökőkúthoz, hogy egy kicsit lefröcsköljem magam. És most jött a végső capás, Lola formájában. Ohh yeah... Egyenesen felém tartott, de nem ismerhetett fel, elvégre semmim sem látszott ki a Goofy jelmezből. Felé nyújtottam egy nyalókát, közben pedig arra gondoltam, hogy neki nem a bárban kellene lennie??! Viszont volt egy kis bökkenő... Emiatt nem rúghattam ki. Nem fogom neki elmondani, hogy én vagyok az a jelmezben, csak kellemesen elbeszélgetek vele. Ha pedig "nem én vagyok a jelmezben" akkor honnan tudnám? Egy külső ember nem rossz ötlet, de hagyom a fenébe, nincs szükségem piti indokokra. Ha jól dolgozik, márpedig egész jó... Akkor marad.

Meglepettségem látszott arcomon, de szerencsére egy maszk takarta, így senki sem láthatta. A dögös fekete, akit felvettem most dögös szőke volt. Pöppet lenyugtattam magam, aztán elváltoztatott hangon megszólaltam.
-Hello! Kevin vagyok, a Hölgy ki?-Kérdeztem vissza és tettem a hülyét. Egész jó lennék színésznek, lehet kipróbálom majd magam abban a szakmában. meleg helyzet, minden értelemben. A ruhába belesülök, az meg lehetséges, hogy lebukok, de ez van, ezt kell szeretni. A maszk alatt már mosolyogtam, azt pedig szinte el is felejtettem, hogy ő tulajdonképpen lóg. Ha nem akarom magamat totál beégetni ezzel a jelmezzel, akkor jobb lesz, ha most az egyszer elnézem neki. Az viszont eszembe sem jutott, egészen idáig, hogy mi van akkor, ha éppen vadászik. Vérfarkas vagyok és mivel nem látja, hogy a főnöke vagyok könnyűszerrel nekem támadhat. Minden izmom megfeszült. Csak van annyi esze, hogy nem ugrik nekem egy zsúfolt téren... Nem bíztam benne 100%-ig, így felkészültem egy esetleges támadásra is. Végigmértem. A miniruha nem épp a megfelelő ruha vadászathoz, de ő lehet másképp gondolja. Elvégre nem tudhatom, még nem volt rajtam, egyszer lehet ki fogom próbálni. Elmebeteg vagyok, sohasem tagadtam, de tényleg azt vallom, hogy egyszer a legtöbb dolgot ki kell próbálni, ami tetszett azt meg többször is. Férfias énem a felszínre tört, mikor elmélyülten néztem hogyan nyalja azt a nyalókát. Hát ha el is jutnánk a házamig, amint levenné rólam a jelmezt csöppet meglepődne. De mivel vérfarkas vagyok ez lehetetlen. Abbahagytam a fantáziálást és arra figyeltem, ami a jelenben történik, de előtte végigfutott agyamon, hogy olyan rég voltam együtt valakivel, hogy el kell majd mennem "vadászni".

Kár hogy ismerlek Lola... Hát ennek annyi, ha már hazudtam, akkor nem fogok ilyen dolgon elbukni.
-Nincs melegem.-Hazudtam szintén. Nem vehetem le, mert akkor fuccs mindennek. Az viszont nagyon is mozgatta a fantáziámat, hogy képes lennék-e rávenni egy-két dologra... Na ja, egyik énem leteperte volna, olyan érzékien csúsztatta be, majd ki szájában a nyalókát, a másik pedig engedélykérés nélkül már meg is szólalt.
-De meleg vagyok.-Na ez vajon honnan jött?! Remélhetőleg megleptem ezzel a mondattal és abbahagyja a nyalókás játékát is. Gondolatban szidtam magam, amiért nem füzetet adtam neki, azzal talán nem tudna mit kezdeni. Azért agyam leghátsóbb zugában komikusnak találtam a helyzetet. Le kellene mondanom róla, hogy köztünk bármi is lehet. Megkérdeztem volna tőle, hogy nincs-e valami csini barátnője, na de mégis hominak tituláltam magam, így nem érdeklődhetek lányokról. Fain, totális öngól. Közben egy busz parkolt le a főtér másik oldalán. A gyerekek leözönlöttek róla és felénk kezdtek rohanni. Fogtam a kosarakat és feléjük nyújtottam. Mindegyik vett belőle. Hamar nevetés és hangzavar támadt. Lolára néztem, aki Nami néven mutatkozott be. Ő is hazudik, így nincs nagy lelkifurdalásom, hogy átverem. A gyerekhaddal érkező vezetők is odaértek, lassú sétával. Köszöntem nekik és a pénzt is átnyújtottam. Lolára pillantottam, akihez az egyik gyerek odament és a szoknyáját rángatta. Elnevettem magam, majd a vezető megköszönte amit az árvaházért teszek. Majdnem kimondta a nevemet.
-Goofy... Tudja a gyerekek miatt.-Köntörfalaztam a nevemmel kapcsolatban. Aztán mosolyogva mentek fagyizni, így újra kettesben maradtam a rám vadászó szőkeséggel. Még vonzónak is találtam volna a vad-vadász felállást, ha nem az életem lenne a tét. Remélem nem túl kitartó, mert akkor estig itt leszünk, vagy amíg az összes ember el nem tűnik... De hála a webkameráknak még akkor sem támadhat rám. Nincs más dolgom, míg megvárni, hogy megunja ezt a fajta játékot.

A jótékony kis Bennek

Ez a srác vagy annyira ártatlan, hogy még a célzásokbol sem ért vagy levágták neki... Esetleg meleg vagy mit tudom én. S mint kiderült az utóbbi ami nem is kicsit lepett meg. De szerencsére ezt jól lepleztem és tovább folytattam a nyalókázást, végül is lehet, hogy nem az hanem tényleg levágták, de most inkább nem megyek bele ebbe.
- Hmm... értem. - mondtam továbbra sem abba hagyva ezt a színjátékot. - De ezt most mért mondod? - kérdeztem rá ártatlanul miközben nagyon is tudtam, hogy észre veszi mit akarok elérni. Legalábbis a látszólagosat.
Közben megérkezett egy busz tele gyerekekkel s az egyik a szoknyámat kezdte rángatni mire kedvesen eltoltam magamtól. Bár fogalmam sem volt róla, hogy most mért vagyok ennyire kedves, talán mert a kisgyerek a bátyámat jutatta eszembe. A gondolatra pedig a szemem kék színűbe váltott.
- Szia! - mosolyogtam a kis gyerekre, aki elment fagyizni, közben pedig észrevettem ahogy Kevin gyorsan rászól a vezetőre, hogy ő Goofy. Kicsit gyanús volt ez nekem, bár igazából nekem minden gyanús a vérfarkasokkal kapcsolatban. Úgyhogy eldöntöttem, tesztelem egy kicsit tényleg meleg-e.
- Szóval... - kezdtem mondani és az arcomon megjelent egy huncut mosoly, közben pedig sajnos a nyalóka vészesen fogyott. Szemeim ismét barnák lettek. - te meleg vagy, ugye bár. - Szavaimból kilehetett venni egy csöppnyi hitetlenséget.
- És találkoztál már jó pasikkal? - kérdeztem rá érdeklődve. - Csak, mert tudok egy jó helyet és megtudnám, majd mutatni. Egyébként elmondanád, hogy nézel ki igazából? Nehéz úgy beszélgetni, ha elképzelésem sincs, hogy nézel ki. - Csevegtem vele, mintha nem sejteném, hogy valamiben hazudik. És ahogy rászólt a vezetőre... az nagyon gyanús.
Gondolkozásom közben pedig szépen elnyaltam a nyalókát és a pálcikát kidobtam a kukába, lassan lehajolva, majd kiegyenesedtem és vártam a választ.

-Azért, hogy tudassam veled, nem kell ilyen látványosan enni azt a nyalókát.- Mondtam és tényleg így is volt. Ugyan hatással volt rám, de ezt nem közöltem vele. A gyerekkel kedvesen viselkedett, nem hittem volna, egyáltalán nem. Azt hittem majd ellöki, vagy hasonlók, de nem így tett. Van esze, az biztos, nem úgy néz ki, mint aki elhitte, hogy homi vagyok.
-Igen, az vagyok.-Mondtam rendíthetetlen hangon. Olyan komolyan mondtam, hogy egy pillanatra én is elhittem. Mintha csak azt kérdezte volna: Fiú vagy? Ezt biztosan tudom, elég ha a nadrágomba nézek.
-Esetleg valami problémád van vele? Ellenzed a melegek érvényesülését?!-Tettettem felháborodást.
-Van pasim, úgyhogy köszönöm, de nem kell megmutatod, hűséges típus vagyok!-Mondtam szintén az igazságot csak egy-két helyen javítgatva.
-Barna haj, szem, semmi kirívó.-Mondtam el neki röviden. Mehetnékem volt. A "munkámnak" már vége, csakhogy nehéz lesz innen elszabadulni. Azért egy próbát megér.
-Most pedig bocsi, de mennem kell...-Közöltem vele és elindultam kezemben az üres kosarakkal. Még hátrafordultam.
-De azért örültem a találkozásnak Nami!- Integettem és elindultam ki a főtérről a házam felé. Eleinte... Utána pedig eszembe jutott, ha véletlenül követne, akkor nem túl jó, hogy elvezetem a házamhoz, így inkább az erdőt tűztem ki célul. Hogy ott mit fogok csinálni? Passz, lehet farkaskodok egy kicsit. Rizikós az egész, de szeretem a veszélyt.

A jótékony kis Bennek

- Bocs, én mindig így eszem a nyalókát. - Vontam vállat. Hagyj, legyen, már az én dolgom mit csinálok a nyalókámmal! Ő adta oda nekem, hát viselje a következményét. Egyébként nem is hazudtam olyan nagyot, ilyenkor szinte mindig így eszem ezt az édességet.
Amikor bizonygatni kezdte, hogy az még jobban nem hittem neki. Ha annyira meleg, akkor meg mit zavarja, hogy eszem az édességemet? Úgy sincs rá hatással.
- Nem ellenzem. - Vontam fel a szemöldökömet, ugyanis nem nagyon értettem, hogy már megint mi a baja. Komolyan mondom, kezd idegesítőbb lenni, mint a főnököm... Az legalább nem dumált ilyeneket, bár azon nagyot röhögnék, ha kiderülne, hogy ő is meleg. Úgy is annyira hasonlítanak ezzel a sráccal. Igaz nem szeretném, ha az lenne, nem tudom mért.
- Hé, nyugi! Esküszöm, kezdem elhinni, hogy te tényleg meleg vagy, olyan lányos a viselkedésed. Honnan tudnám, hogy neked van pasid? - Tettem fel neki a fontos kérdést, mivel nagyon nem tetszett, ahogy beszélt velem.
A magát elemzésre megint eszembe jutott nekem a főnököm, nem tehetek róla, de nekem akkor is gyanús ez az egész... Amikor pedig el akart menni én gyorsan utána mentem és átkaroltam.
- Most pedig bocs, de nem hagylak elmenni. - jelentettem ki határozottan és már éreztem, hogy ő egy nehéz eset lesz.
- Addig is b...
Ekkor megcsörrent a telefonom. Felmutatattam az ujjamat, hogy mindjárt folytatom, végül beleszóltam a mobilomba, de hamar elkomorultam mikor megtudtam ki az. Az egyik srác, aki Adam mellé akart lépni, minthogy ő lesz a vadásztársam. Nevetséges! Egyedül is tudok dolgozni.
- Bocs Chris, de mint tudod, nem éppen országon belül vagyok. Amit mondasz az pedig nevetséges, ismerlek, és nem érdekelsz... Nem, nem azért jöttem ide, hogy előled meneküljek. Kicsit levehetnél az egódból. - Beszéltem a telefonba és végig hallgattam, amit mond. - Oké, mond nekik, hogy hiányoznak és ne merjenek utánam menni. Te se Chris! Tudom, hogy jobban szeretsz egyedül dolgozni ahogy én, úgyhogy ne próbálj átverni. Szia!
Azzal letettem a telefont és a földhöz vágtam, ami ennek hatására tönkre is ment. Amit egyébként azért tettem, hogy ne tudjon senki se lenyomozni. Majd visszafordultan Kevinhez.
- Na és a te pasid milyen lény? - kérdeztem tőle és óvatosan, de az autómhoz vezettem, hogy észre ne vegye. - Nekem amúgy nincsen, bár találkoztam már pár helyessel. - Gondoltam ezzel az egyik pultos társamra, utcán elmenő emberre, a főnökömre... (főnökömre!?) De nem volt az olyan sok ember, mindössze 2-3 plusz vérfarkas.

-Értem.-Mondtam és vállat is vontam mellé. Ha így hát így, vegyük lazára a figurát.
-Remélem is.-Adtam megint a nemtörődömöt. Há, hogy én milyen profi színész vagyok, nem gondoltam volna! Még egy kicsivel lányosabbra vettem a hangom és a kezemmel a levegőben végeztem egy olyan "meleg" mozdulatot, amilyet a filmekben látni.
-Jhaj egy olyan pasinak, mint nekem hogy ne lenne pasija?-Emeltem égnek a kezem, holott nagyon is jól tudtam, hogy a Goofy jelmez miatt nem látni, hogyan nézek ki. Elindultam, de hamarabb utánam jött, mint gondoltam és át is karolt.
-Héj, vedd le rólam a mancsod!-Mondtam neki és a kezét lelöktem magamról.
-Mi az, hogy nem hagysz elmenni? Muszáj lesz!-Szóltam rá erélyesebben. Csörgött a telefonja én pedig elrendezgettem a jelmezemet. Valami Chris nevű pacákkal dumált, de nem volt vele túl kedves. Magamban vigyorogtam. Befejezte, aztán megdobott egy kérdéssel. Egy pillanatot gondolkoztam, majd kimondtam ami az eszembe jutott.
-Ember.-Dörmögtem.
-Barcelonában elég jó pasik vannak.-Jelentettem ki habozás nélkül. Egy kocsinál állt meg, mire szemöldököm felszaladt.
-Nem tudom mit akarsz, de nekem tényleg mennem kell, nincs időm erre.-Mutattam rá. Aztán hátat fordítottam és elindultam.

-Ezt nem tudom alátámasztani...-Mondtam, ugyanis abból, amivel hozzám szoktak szaladni a lányok, abból nem ez derül ki.
-Szerintem ne keménykedj, mert megbánhatod.- Igaz, nem szoktam nőket bántani, de ez esetben kivételt tehetek. Gyűlölöm, ha megmondják mit csináljak. Sértegetett, miaz hogy pudlivá? Egy farkas nem pudli, gyönyörű állatok és nem csak azért mondom, mert az vagyok. Elkapta a karomat és betuszkolt a kocsiba. Engedtem neki, pedig könnyűszerrel megállíthattam volna. Nem elég, hogy ott feküdtem, de még rám is mászott.
-Hohó kislány, csak ne olyan hevesen!-Mondtam neki, nem is figyelve hangomra. Nem változtattam el, így könnyen felismerhette, ha csak egy kicsit is figyelt rám.
-Tönkretetted a jelmezem! Mi bajod Goofyval?-Mondtam neki felháborodva. Levettem a fejemről. Hajam enyhén a homlokomra tapadt. Kicsit arrébb toltam és levettem a felsőtestemről is. Az ingem hozzátapadt mellkasomhoz. Lola tarkójához nyúltam és magamhoz vontam. Füléhez hajoltam és belesuttogtam.
-Erre nem számítottál igazam van?-Hangom rekedtes volt a vágytól, elvégre elég szép kis pózban voltunk, szűk térben. Nem féltem tőle, hogy megöl, elvégre ebben állapodtunk meg és ha meg is akar ölni, nem érdekel. Egyrészt mert simán megszökök max egy két apró sérüléssel, másrészt meg nem félem a halált. Jah és valamit kifelejtettem... Azt mondta akkor öl meg, ha nem veszem le a göncöt, de én levettem.
-Elég, ha ennyit levettem, vagy vetkőzzek meztelenre?- Kicsit merész vagyok, ahhoz képest, hogy pár penge húzódik végig bőrömön, de ez van, ez vagyok én. Ajkaimon játékos mosoly játszadozott.
-De neked ha jól sejtem még tart a munkaidőd. Nem emlékszem, hogy farkasrablásban egyeztünk volna meg, mikor tisztáztuk a munkafeltételeket.-Vigyorogtam továbbra is. Egyik kezemmel megfogtam kését és a pengén végighúztam ujjamat. Megvágta, pedig alig nyomtam rá.
-Jó fajta.-Mondtam és lenyaltam ujjamról a vért. Merészen a szemébe néztem.

Látszott rajta és szavaiból is kihallottam hogy nem hitt nekem. Képes vagyok megütni, ha nagyon felidegel, vagy ami még rosszabb, akár átváltozni és farkas alakban tombolni is. Megint megszólalt. Nem kell félreértelmezni? Már késő... Még mindig rajtam ült, de nem is bántam annyira, mint amennyire józan eszem azt mondogatta, hogy lökjem le magamról és húzzak el innen. Eddig nem figyeltem, de most furcsa szag ütötte meg orromat. Hullaszag, gusztustalan. Taktikát váltott. Érzelemmentes hangon beszélt hozzám, amit kevésbé viseltem el, mint azt, ha ordibálnak velem, vagy hasonlók. Felült és engem is magával rántott. De vissza is hanyatlottam, mert kaptam egy jobb egyenest. Államra kaptam. Kezemmel odanyúltam és helyretettem. Nem mondhatni hogy fájt, kemény fából faragtak. Legalább nem ölt meg, de ezt be kell vallani megérdemeltem. Átvertem és nem vagyok vele túl kedves. De ezután sem leszek, szóval ha azért kaptam, hogy térjek észhez és legyek normális, hát nem jött be.
-Szerencsés ember vagyok.- Vállat vontam, a többin pedig csak mosolyogtam, miközben két kezemet magam mögé téve könyökön megtámaszkodtam. 20-30 centi volt felsőtestünk között. Még mindig baromi melegem volt és az ingem is egy merő víz volt. Azt mondta várjak egy kicsit, én pedig mint egy katona szólaltam meg.
-Igenis Hölgyem!- Halkan elnevettem magam, elhúzódott tőlem én pedig mély levegőt vettem. Egyik pillanatban még émelyítően hullaszag volt, a másikban pedig már kevésbé. Gondoltam, hogy csinált vele valamit, de különösebben nem érdekelt. Miniszoknyája felcsusszant én pedig legeltettem egy kicsit szememet formás lábain és fenekén. Mikor visszafordult vigyorogva fordítottam félre a fejem, hogy ne lássa, megbámultam. Visszahuppant én pedig felé fordultam. Megkérdezte, hogy fájt-e.
-Igen! Nagyon is, lehet eltört...-Vágtam fancsali képet és kezemet államra simítottam. Persze ez sem volt igaz, de ha már ennyire jó színész vagyok... hátha kapok még egyet, csak a másik oldalra.
-Nem járok semmiféle pasival...-Mondtam pimaszul vigyorogva. Ami azt illeti lánnyal sem, de ezt nem kell tudnia.

A jótékony kis Bennek

Hogy szerencsés-e? Az nem kifejezés... már azzal megúszta, hogy a főnököm és most pedig ismét megúszta. Nem kéne ezt a dolgot kézpénznek vennie, szerencséje, hogy nem voltam rossz kedvemben. Akkor nem szokott ennyire a kíváncsiság hajtani.
Következő szavaira magamban elmosolyodtam. Most már sokkal normálisabb, hogy nincs rajta az a Goofy jelmez, viszont ugyanúgy nem bízok benne. Ezt az előbbi is bizonyította, hogy nem mondta el azt kicsoda ő. Ettől fogva még biztosabb, hogy nem fogom minden egyes szavát elhinni.
Mikor pedig már elintéztem a hullát, láttam, hogy Benjamin elfordítja a fejét, de különös képpen nem foglalkoztam vele. Aztán az elválasztó üveg elintézése után feltettem egy kérdést, amire kaptam egy kicsit hülye választ. Egész biztosan nem tört el vagy ha még is, azt nem hiszem, hogy elmondaná nekem. Kicsit furcsa is volt, hogy a gondolataimban már elképzeltem, hogy tényleg megnézem nem törte-e el neki. Ám a valóságban még csak a kezem sem rándult.
- Szerintem meg nem, ha meg igen, menj orvoshoz. - mondtam úgy mintha egyáltalán nem izgatna mi van vele, és csak kedvességből kérdeztem volna meg, hogy nagyon fájt-e neki. Ami nem igaz, egyáltalán nem. - Vagy azt várod, hogy én ápoljalak? - Húztam fel a szemöldökömet. Na ez meg honnan jött?
Végig hallgattam, hogy ő nem jár semmiféle pasival és szinte már ösztönösen jött a kérdés...
- Mért, lánnyal talán jársz? - kérdeztem kihívóan és valahogy úgy, mint aki tudja, hogy nincs barátnője. De az igazság viszont az... hogy fogalmam sincs. Ezt a kérdést nem is azért tettem fel, hogy idegesítsem, hanem azért, mert tényleg érdekelt.
És ilyenkor örülök, hogy nem vezetek naplót, mert ha az ilyen gondolatok kiderülnének... Az maga lenne a katasztrófa, számomra.

Elengedtem államat és tovább mosolyogtam. Szokatlan, talán mégis hatott rám az ütés...
-Átlátsz rajtam, de ha szeretnéd, ápolgathatod.-Vigyorogtam rá. De alapjában véve kedves vagyok, a bárban is az voltam, egészen addig míg fel nem idegesített. Kérdésére felhúztam szemöldököm és felültem. Addig közeledtem hozzá, míg a füléhez nem érintettem ajkaimat.
-Nem, azzal sem...-Suttogtam bele, aztán ajkaim elindultak lefelé nyakán. Ha ellök? Így jártam, max hazamegyek. Ha nem? Azt még nem tudom, alakul. Nyakának tövébe adtam egy csókot és felfelé haladva elértem szájának széléhez. Innen már nem kellett ellöknie. Magamtól is tudtam, hogy nem helyes. Elhúzódtam és kinyitottam az ajtót. Eleinte csak a könnyed szellő csapta meg arcomat.
-Nem akarsz velem jönni?-Mire átgondolhattam volna, már kicsúszott a számon...
-De persze nem akarok vadászokkal mutatkozni, úgyhogy hagyjuk.-Hát ezt már végiggondoltam. Nagyon nem akartam, de muszáj lesz távol tartanom magam tőle. És ha ennek az az ára, hogy megbántom, el kell viselnem. De akkor mért nem szállok még mindig ki? Őrült vagyok, aki nem tudja mit akar. Több pernyi csend után halkan megszólaltam.
-Ha megkérnélek rá, megölnél?-Ezt nem értheti, de nekem fontos információ volt. Valamikor még az is lehet, hogy szükségem lesz rá. Visszafordultam felé és esdeklő pillantásomat rámeresztettem.

A jótékony kis Bennek

- Kösz, kihagynám. - mondtam gúnyosan arra, hogy ápolgathatom. Jó, az igaz én szeretném... meg nem is, és nem tudom melyik felem az erősebb. Ugyanis én nem vagyok az na most át kell gondolnunk ezt meg azt tipús. Egyszerűen csak azt teszem amit már évek óta belém súlykoltak. Hogy a "vámpírok, vérfarkasok mind szörnyetegek és a halált érdemlik." Igaz az utolsó állítással nem teljesen voltam rendben, de ez már csak mellékes.
Mikor egyre közelebb hajolt hozzám, megakartam... De én inkább nem fejezem be. Ha a családom közül bárki is megtudná, hogy mikre gondolok, én lennék szerintem a második szégyen volt az életükben. Először Adam, majd én. Remek! Szerintem családom elsőszámú szégyenfoltján kívül senki sem hinné el, hogy én képes vagyok ilyenre. És így még nagyobb a tragédia.
Közben pedig megtudtam, hogy nincs barátnője és egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy ő tényleg meleg, de eme gondolatomról gyorsan megtudtam, hogy nem igaz. Belecsókolt a nyakamba, melytől megremegtem és legnagyobb sajnálatomra ezt már érezni is lehetett, de csak egy nagyon-nagyon kicsit, alig észrevehetően. Viszont mikor már kezdett feljebb haladni, nem nagyon, de kellő erővel arrébb löktem egy nagyon picit.
A kérdésétől nem kicsit meglepődtem. Jobban mikor megtudtam, hogy ő van a Goofy jelmez mögött. Viszont most már szerencsére jól lepleztem érzelmeimet, nem úgy mint mikor megremegtem a nyakba csókolásától, s a szemeim egy pillanatra kék színűvé váltak. Nem. Most már ismét felvettem azt az úgy nevezett "maszkomat," és felhúztam a szemöldökömet. Aztán a következő szavai még ennél is jobban megleptek. Akkor minek hívott el az előbb? De a kérdés inkább az, hogy én mégis mit képzelek magamról, hogy egy kicsit is, de megkedveltem Benjamint? Hát nem tudom. Hazudott nekem ami miatt még jobban nem bízok meg benne, de utána kedvesebb volt, bár még mindig lehet, hogy csak ez is egy álca. Egy álca amellyel beakar csapni engem.
Amikor megkérdezte, hogyha megkérne megölném-e, csak felhúztam a szemöldökömet, ismét. Visszaakartam kérdezni, hogy de minek akarna meghalni? Viszont inkább válaszoltam.
- Nem. - Mint nem akarom, hogy elmenjen, mivel legalább eddig volt társoságom. És nem, minthogy nem ölném meg. - Mert szükségem van rád. Csak akkor ölnélek meg, ha meglátnám, hogy megyilkolsz egy ártatlan embert. Vagy, ha nagyon kitartóan kérnéd.
Szavaim kemények és tényközlőek voltak, ismét semmi érzelem nem hallatszódott ki belőle.
- Mért kérdezed? - Vontam fel a szemöldökömet.

Megbántam, mindent megbántam. Minek hazudtam, hagytam, hogy idehozzon, csókoltam meg és most meg minek kérdeztem ilyen dolgokat? A drog messze áll tőlem de most mégis úgy érzem, mintha eddig valaminek a hatása alatt álltam volna.
-Azt mindjárt gondoltam.-Mosolyogtam rá. A nyakára adott csókomtól megremegett, ami biztosított egy-két dolog felől, de utána már látszólag rendezte vonásait.
-Értem. Mert jobb tudni az ilyeneket.-Válaszoltam neki. Szar kedvem lett, már ha lehet ilyet mondani.
-Lehet, hogy jobb lenne, ha mennék.-Jelentettem ki és kiszálltam. Az ajtót becsuktam magam után. Lassú léptekkel elindultam, közben gondolkoztam elég sok mindenen. A Goofy jelmez felső része a kocsiban maradt, így egy alsóban és ingben feszítettem. A járókelők furcsán nézhettek, de nem foglalkoztam vele. Leahre volt szükségem, azonnal. Ő az egyetlen, aki képes lenyugtatni. Kezem akaratlanul is ökölbe szorult. Az erdő felé siettem és nem is sokáig késlekedtem, amint elértem az erdő szélét vetkőzni kezdtem. Ruha nyomokat hagyva magam után mentem egyre beljebb. Majd amikor már anyaszült meztelen voltam a levegőbe ugrottam és egy fájdalmas ordítás közben, ami nyüszítésbe ment át, átváltoztam farkassá. Gyönyörű, erős lénnyé, ami képes kizárni a fájdalmat. Egészen a patakig futottam. Leültem a partjára és a vizet néztem.