Erdő

Leah

Szavaimra csípőre tette kezét és vigyorogva kért számon. Mondatát pedig ugyan kicsit késve, de egy igazán....kedves... jelzővel fejezte be. Prücsök!! Arcomon olyan fintor kapott helyet, amilyen még sosem. Kaptam már brutális jelzőket nőktől, amiket ha társaságban mondtak ki belevörösödtem, na de ilyet! Ez az összes eddigit felülmúlja. Nevetve kezdtem magyarázkodni.
-Tudod tündéri a mosolyod.-Néztem vigyorgó ajkaira, aztán vissza a szemébe.
-De ez a Prücsök... ez nem tűnik túl királyi megnevezésnek.-Vigyorogtam továbbra is. Megkaptam válaszát arra, hogy merre is járt. Boldogság fogott el, hogy nem volt közte az, hogy az erdőben sétálgatott. Ki kell találnom valamit, amivel nem leplezem le magam, de azért távol tarthatom az erdőtől. Utána felfogtam, hogy munkát keres.
-És milyen munkát keresel? Csak mert épp súlyos hiányt szenvedünk a munkaerőből és egy pultos leányzó nagyon jól jönne, egész jól fizetek.- Vigyorogtam rá.
-Én? Hát a szokásos. Száraz papírmunkák, futni jártam, meg ilyenek.-Mondtam semmi komolyra nem utalva ezzel.
-Azoknak az embereknek nagyon is igazuk volt. Veszélyes az erdő. Mocskos alakok járnak erre. Pedofilok és hasonlók!- Mondtam, hátha ettől elriad és kint leszek a gödörből.
-Meg persze csövesekből is van pár, akik rabolnak és veszélyesek.-Mondom tovább. Kalandvágyó. Chh... Az élet egy-két terén biztosan, de itt ne legyen az. Még csak az kellene, hogy bébicsőszt fogadjak mellé, pontosabban mögé. Olyan kém szerűséget, aki megvédi. Márpedig ha továbbra is az erdőbe fog járni akkor ez lesz a vége.
-Éppen futottam. És tudod... Reggelente hideg vízzel zuhanyzok, és átfagytam. Nem sikerült még felmelegedni teljesen.- Édes istenem, add hogy ne érjen hozzám. Az is kész csoda, ha eddig még nem vette észre. Ugyanis bőröm csöppet sem fagyos, teljesen meleg, mint mindig.

Leah

-Ahham, ahham persze.-Bólogattam hevesen.
-A prücskök királya, ez ám a megtisztelő cím.-Nevettem el magam.
-Jelentkezned sem kell, fel vagy véve! Lesz egy nap, amikor betanítalak, de menni fog, nem egy nagy ördögőség.-Mondtam aztán hallottam, hogy nem sikerült elijesztenem az erdőtől. Azért nem adom fel. Tovább kezdtem mondani.
-Az lehet, de az erőszakolók már igen is fenyegetőek rád nézve.- Azt mondta nem hord magával semmit. Ezzel nem is volt gond. Ha bármit elvesznek tőle, azt tudom pótolni, hacsak nem valami családi örökség. De hogy megtudja védeni magát... Ch, szerintem még egy ember férfi ellen is nehezen menne neki, nem hogy egy vámpír vagy vérfarkas ellen.
-Tudsz magadra vigyázni, persze.-Mondtam és hangomból csak úgy sütött az irónia. Megjegyzésére, miszerint a reggel már rég volt nem válaszoltam, csak elengedtem a fülem mellett. Megfordult és körülnézett, aztán megkérdezte, hogy nem sétálunk-e egyet. Bólintottam egyet, Ő pedig megfogta csuklómat, hogy magával húzzon. Remek!! Szembe fordult velem én meg vártam, hogy mikor leplez le. Nem kellett neki sok idő, már mondta is a magáét. Felsóhajtottam, aztán köhögtem párat, ami egészen élethű volt, mert épp félrenyeltem. Tudtam, hogy lebuktam, így más indok kellett. Utáltam neki hazudni, de nem tudhatja meg a titkom.
-Nem, most hogy mondod tényleg nem az... Este klíma mellett aludtam takaró nélkül. Egész biztos hogy megfáztam.- Mondtam meggyőzően.
-Nem akartam mondani, nehogy elrohanj előlem azt kiáltozva, hogy bacit osztogat!!-Kicsit elvicceltem a végét, de nem én lennék, ha nem tettem volna.

-Aha. Nem most jöttem le a falvédőről, aham, aham.
Bólogattam vele együtt, de nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Viszont az igaz, hogy nem most jöttem le a falvédőről. Na de mindegy. Aki igazán ismer, az tudhatná. Csak, senki sem ismer igazán, ami nem is olyan nagy baj. Sosem lehet tudni, hogy kiben lehet megbízni, de Ben-ben, azaz Prücsökben, eddig még sosem csalódtam.
Amikor mondta, hogy jelentkeznem sem kell, fel vagyok véve, nagyon megörültem. Munka kipipálva.
-Köszönöm!
Örömömben ujjongtam, s a nyakába ugrottam és így öleltem magamhoz egy pár pillanatig. Aztán elengedtem és saját lábamra álltam. Az erőszakolós megjegyzésre csak megrántottam a vállam.
-Ha meg is próbálna hozzám érni egy ilyen valaki, az előbb adja ide a végrendeletét.
Kijelentésem határozott volt, reméltem, hogy ezzel már meg tudom győzni, de nem úgy tűnt. Hangja tele volt iróniával, ami egyáltalán nem tetszett.
-Ne vond kérdőre, hogy tudok vigyázni magamra, mert még a végén rajtad bizonyítom be.
Egyre közelebb lépkedtem, és lábujjhegyre álltam, hogy nagyjából szemmagasságban legyek vele. Hangomat próbáltam fenyegetővé változtatni, nem tudom, mennyire sikerült, de aztán megint elnevettem magam.
Újabb kamu dumával állt elő. Jellemző. Azt hiszi, hogy nem tűnik fel, pedig de.
-Tudom, hogy titkolsz valamit. Nagyon gyanús vagy. Nem muszáj elmondanod, de valahonnan úgy is meg fogom tudni. Tudod... Itt minden kiderül.
Hangom most komoly volt és az arcom is. Kizárt dolog, hogy ne tudjam meg Prücsök kis titkát. Viszont, ha olyan titok, amit simán elmondhatna, tuti ki fogok akadni. Elvégre is, barátok vagyunk nem? Én mindent megosztok vele, de ő nagyon titkolózik. És ez nem tetszik...
-Előled elrohanni? Na ne viccelj... Inkább sétáljunk.
Tettem pár lépést, majd megvártam Bent. Ki akartam belőle szedni a kis titkát, csak arra kellet rájönnöm, hogy hogyan. Nem mástól akartam megtudni, hanem tőle.
-Miért nem mondod el a titkod?
Ismét komoly volt a hangom, de nem vádlóan, hanem inkább szomorkásan. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit titkol....

Hirtelen hátulról erősen átölelt és azt mondta, hogy szabaduljak ki. Vállam fölött amolyan Most ez komoly? arckifejezéssel ránéztem, majd előre fordultam. Könyökömmel gyomorszájon vágtam, majd lábamat meglendítettem és OTT telibe céloztam. Lefejtettem magamról karját és előre léptem két nagy lépést.
-Na? Most már hiszel nekem?
Szemébe néztem és úgy tettem fel a kérdést. Ez túl könnyű volt. Ráadásul még ha meg is erőltette magát - márpedig ő nem egy puhány gyerek -, akkor mástól ne lehet nehezebb kiszabadulni. Sőt, csak könnyebb.
Kicsit aggasztott, amit ezután mondott. Olyan más volt. Mintha valami nyomná a lelkét. Mintha valami nagy teher lenne rajta, amitől nem tud szabadulni.
-Ben! A barátom vagy és ezt jól vésd az eszedbe! Sosem tudnálak utálni. Félni meg pláne nem tudnék tőled.
Komoly volt arcom. Odaléptem hozzá és szorosan átöleltem. Sosem tudnám őt megutálni. Teljesen megőrült. Nem, az kizárt, hogy őt megutáljam.
Amikor elkezdett vetkőzni érdekesen néztem rá. Amikor meg az alsógatyáját vette le, akkor meg nagyon érdekesen. De ami ezután jött... Na az meglepett. Nem tudtam, hogy hogyan reagáljak. Csak néztem egyenesen bele Ben szemébe. Egy farkas. Szóval ez volt a titka. Lassan közelebb léptem hozzá és felé nyújtottam kezemet. Végigsimítottam puha bundáján, miközben fokozatosan elkezdtem mosolyogni.
-Hűha!
Halkan suttogtam magam elé. Erre nem számítottam.
-Szóval ez volt az a titok. Wáó... Ez... Erre nem számítottam.
Mondtam, miközben továbbra is puha bundáján mozgott ide-oda a kezem. Teljesen elámultam attól, amit láttam. Ben egy farkas. Ez meglepett.
-Na most aztán jól megleptél.
Mondtam mosolyogva, majd finoman átöleltem az előttem álló farkast.

Tekintetéből láttam, hogy hitetlenkedik. Gyomorszájon vágott, de meg sem éreztem. Férfiasságom azonban az egyetlen testrészem ami ugyanúgy érzékeny, mintha ember lennék, így felnyögtem és térdre rogytam.
-Ez övön aluli ütés volt, de igen, nagyon is!-Nyöszörögtem el neki, majd kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsen. Átöleltem és rátámaszkodtam.
-Tudsz célozni, azt meg kell hagyni- Mondtam, miközben kezdtem talpra állni és a fájdalom is egyre múlt. Azért nem vagyok puhány. És ki tudja?! Elég jó színész vagyok... azért egy kicsi lehet, hogy volt a dologban. Mondata megnyugtathatott volna, de nem így történt. A barátom, de ezt nem sokan értik meg, vagy fogadják el. Végül vetkőzni kezdtem, mire roppant furcsán nézett rám, de nem tántorított el, tovább tettem amit kellett. Aztán kirobbant belőlem a farkas. Szemeit végig az enyémekbe fúrta. Aztán kezét felém nyújtotta. Hátráltam pár lépést. Aztán megrázva a fejemet kezéhez bújtam. Elsuttogott egy hűhát és ajkai mosolyra húzódtak. Kissé megnyugodtam. Ne rohant el, nem sikított még csak nem is hátrált. Pont ellenkezőleg! Hozzámért és megtudott szólalni. Igaz, meglepte de jól fogadta. Szemeim majdhogynem tükrözték gondolataimat. A kellemes csalódást, amit reakciója okozott. Át is ölelt. Erre még nem álltam készen. Farkas vagyok vagy mifene, nem öleb. Hátráltam és morogtam. Fogaim kivillantak, vicsorogtam. Így sokkal élénkebbek voltak az érzékeim. Mélyen a levegőbe szimatoltam, de mivel nem éreztem semmi nyugtalanítót abba is hagytam. Ez történik olyankor, mikor hagyom egy kicsit érvényesülni farkas énemet. Most azonban küzdöttem azért, hogy visszanyerjem az irányítást. Lehajtottam fejemet, amivel együtt abbamaradt a morgás és vicsorgás is. Nem hiába, szörnyű ötlet volt átváltozni. Ilyenkor nem vagyok ura önmagamnak. Felemeltem nagy fejemet és szemébe néztem csöppet bánatosan. Aztán tovább hátráltam és egy fájdalmas mozdulattal visszaváltoztam. Meztelenül feküdtem az oldalamon. Most tényleg fáztam. Nem sok alkalom volt, mikor ennyire kellett volna fegyelmeznem magamat farkas alakban. Az új dolgokban nem mindig vagyok fényes. Nem keltem fel. Egyenlőre nem volt erőm, csak elsuttogtam egy szót.
-Bocsi.- Ennyi volt, amit ki tudtam préselni magamból, a többi bent rekedt.

Övemre mutattam és jelentőségteljes pillantást vetettem az ottani területre, majd Leah arcára.
-Tudod, szó szerint övön aluli. De legalább tudom mi a gyenge pontom, majd beszerzek egy ágyékvédőt.-Vigyorodtam el.
-Szerintem egy pasitól is alapkövetelmény, de nem csak a harc miatt.-Villantottam rá perverz mosolyt. Átváltoztam és nem sikerült úgy a dolog, ahogy elterveztem, egyáltalán nem. Ki kell találnom még valami gyakorlatot, amivel az önuralmamat tudom fejleszteni, mert ez nem lesz így jó.Nagy nehezen visszaváltoztam, mielőtt majdnem rátámadtam. Ember alakban kaptam egy puszit a homlokomra, mire majdnem elpirultam, na szép.
-Na ná, hogy én kérek bocsánatot. Ha nem lenne nulla az önuralmam az akkor semmi baj nem lett volna és amúgy is... Ha nem megmutatom, hanem elmondom nem lett volna semmi probléma. Csak hülye vagyok, de ezt már megszokhattad.-Mondtam el neki végül. Az lett volna az utolsó dolog, hogy őt hibáztatom.
-Érthető, hogy kíváncsi voltál, de most már tényleg nincs előtted titkom... Semmi.-Közöltem vele, mire hozzám vágta ruháimat.
-Öhm, kösz.- Nem is zavart, hogy meztelen voltam, de azért magamra vettem gönceimet.
-Nem lehet meg nem történtté tenni, de azért majd igyekszem.-Mondtam és már rajtam volt minden ruha. Arra, hogy elfordult csak halkan nevettem.
-Igen, teljesen kész vagyok...-Mondtam neki vigyorogva és elé sétáltam végigmutatva öltözetemen. Megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni. Nem volt tervem, hogy merre menjünk.

-Jól tetted.-Mondtam végül. Az volt a lényeg, hogy kiszabaduljon, legalább feltalálja magát.
-Teszek róla, hogy a csúnya bácsik messziről elkerüljenek. Majd adok pár karate edzést.- Mosolyogtam rá.
-Az tény hogy hülye vagyok, de jobb volt így, főleg mert ha csak mondtam volna és nem mutatom akkor nem hitted volna el. Erről nem szeretnék vitázni.- Néztem szemeibe szinte már-már kérlelően.
-Nem kellett volna megmutatnom.-Csaptam hirtelen a fejemre. Mekkora egy barbár vagyok?? Ha netán eljön az az idő, mikor rám fognak vadászni, akkor első dolguk, hogy megtalálják a szeretteinket. És ha látják rajta, hogy nem tud semmiről, akkor talán békén hagyják...
-Nagy veszélybe sodortalak ezzel. Jobb lett volna, ha meg sem ismerkedünk, de már nem vagyok képes itt hagyni téged.-Vallottam be neki. Féltettem és egyre csak több ember lesz az életemben akikért aggódhatok.
-Még nem tudom, hova szeretnél? Bárhova szívesen elviszlek.- Adtam neki választási lehetőséget. Ha nem választ, akkor meg így járt, oda megyünk ahova a lábam visz, de nem biztos, hogy élvezni fogja, elvégre akár egy roncstelepen is kiköthetünk. Sokszor sétálok, futok és mindig máshol lyukadok ki, ugyanis általában kikapcsolom az agyam és nem figyelem, hogy merre haladok.

-Nem szükséges.-Vigyorogtam rá és kezemet gyenge pontom elé raktam védelmezően. Abbahagytam a viccelődést.
-Rendben.-Egyeztem bele szűkszavúan. Arra amit mondtam úgy láttam nagyon megbántódott és menni készült. Ajjaj, megint elszúrtam valamit. Utána mentem és megfogtam kezét.
-Leah Sparks! Ezt úgy értettem, hogy úgy legalább nem kevertelek volna veszélybe, ne kombinálj...-Mondtam neki és szorosan magamhoz öleltem.
-Tudod, hogy szeretlek és szükségem van rád, de néha úgy érzem túl nagy veszélynek teszlek ki.- Tájékoztattam álláspontomról. Elengedtem.
-Persze ha most is hazaakarsz menni, akkor rendben van, de hagy kísérjelek haza, nem szeretném, hogy az erdőben császkálj egyedül!- Néztem rá ártatlanul, szinte kérlelve. Nem tudtam több dolgot mondani. Ha ez nem győzte meg, akkor semmi sem fogja. Ezek a valós érzelmeim voltak és nem az, amit sejthetően a másik hallani akar. Ennél többet nem tudok adni.

Örültem, mert mikor visszahúztam és megöleltem nem mutatott ellenállást.
-Akkor jó és kérlek ne sírj Szívem. Bármit megtennék érted.- Mondtam el neki és segítettem letörölgetni könnyeit.
-Jól teszed, szükséged van rá.- Be nem vallottam volna, hogy én is hullafáradt vagyok. Jól tartom magam és igyekszem fitt lenni. Már felkészültem rá, hogy ellenkezni fog, sosem volt könnyű meggyőzni valamiről, nagyon önfejű tud lenni. Most viszont azt hiszem túl fáradt volt hozzá, hogy ellenkezzen, beadta a derekát és beleegyezett. Szedjem a lábam? Most viccel? Megmozdulni is alig volt erőm. Elkezdett futni, én pedig adtam neki egy kis előnyt. Szépen lassan megkötöttem cipőfűzőimet, aztán pedig felálltam és elindultam. Hát igen, erősségem a futás. Olyan hamar beértem, hogy egy idő után már vissza kellett fognom magam, hogy ne előzzem le. De most nagyon élveztem mert eddig visszafogtam magam mellette, nem mutathattam meg, mennyire is vagyok gyors, de most, hogy tudja, hogy vérfarkas vagyok futhattam akármilyen gyorsan. Rávigyorogtam és úgy futottunk egészen a házáig. Ott lelassítottunk és végül megálltunk. Vettem pár mély levegőt és már meg is nyugodtam. Megöleltem és adtam egy nagy puszit az arcára.
-Aludj nagyon jól, gondold át a dolgokat és majd találkozunk!- Engedtem el. Intettem neki egyet utoljára aztán elindultam haza. Otthon lezuhanyoztam forró vízzel , már a zuhany alatt majdnem elaludtam. Úgyhogy megtörülköztem, felvettem egy boxert és befeküdtem az ágyba. 5 percbe nem telt bele, már el is aludtam, minden álom nélkül, mélyen.